A tanítóképző főiskola elvégzése után szerteszéledtünk az országban, világban, attól függően ki mihez kezdett a diplomájával. Makra Sándor évfolyamtársam, akit az élet a budajenői kultúrház népművelői posztjára helyezett, kért meg az akkor alakuló hagyományőrző dalkör zenei kíséretére-vezetésére. Az eltöltött fél évtized alatt sok-sok feledésbe merült szebbnél szebb dalt énekeltünk, gyűjtöttünk össze a dalkör tagjaival, akik között minden korosztály gyakran családon belül is képviseltette magát. A budajenői dalkör nagyban hozzájárult, hogy Budakalászon ma újra sváb énekkar ápolja zenei hagyományait. Szeretettel gondolok mindannyiukra.