„…mert a szőlővessző és a
Költő sorsa oly hasonló.
Költő és a szőlővessző
A világnak adja lelkét.
Szőlővessző lelke a bor,
A költőnek lelke a dal.
Lelkünket ha általadtuk
Borban, dalban a világnak:
Elhervadunk, elenyészünk.
És midőn már elenyésztünk:
Lelkeink, a bor s dal mellett
Vígad a világ!

Petőfi Sándor

„ A szőlő halála csak átváltozás…
A szőlőből must lesz, a mustból bor.
A szőlő ereje velünk marad,
halálával  kellett bevennie az időtlenséget.
Ha körülnézel a pincében,
vajon gondolsz arra, hogy isteneket őrzöl hordóidba zárva?
Minden borospince a halhatatlanság szigete.”

Pilinszky János