Szöveg

Halljunk szót, Uraim!
Emelem poharam, de tudják-e, kire?
Nem találják ki, csak várjanak végire!
Látom a szép nőknek élő bokrétáját,
Szerelmes ifjaknak szívbéli rózsáját.
Makacs agglegények hallgatag reményét,
Boldog házasságok egy-két szeme-fényét.
Látom sok vendégnek jókedvű családját,
S e mulatságnak sok-sok jó barátját.
Szép leányok, menyecskék, most rám nézzetek,
Hallgassátok, poharam kire emelem4

A sok jó borász, ki minket kínál szívesen,
Élete párjával egészségben éljen
A bőség, boldogság földi édenében.
S gyarapodjon szőleje, pincéje!
Éljen Noé apánk is odafönn az égben,
Egy filoxérátlan hegyalja tövében.
Éljenek a torkok, piktorok, kántorok,
Szóval tehát minden jó borivó torok.

Éljen a pince is, a jó bornak lelke,
Éljen a pincének nagyra becsült lelke.
Pince lelke a bor, s emberben a lélek
E sok borivóban szépen összeférnek.
Éljen soká a bor, éljen aki issza!
Józansága mindig másnap térjen vissza!
Ki nem akar inni, tovább az beszéljen.
Emelem poharam, s aki velem tart, az éljen!